Archív
Dr. Vajta Miklós – két világ határainak kutatója
2012. december 15, csütörötök, 12 óra
Európai kultúránk fejlődése során jelentős fordulatot vett: mértékadó „európai civilizáció” alakult ki földrészünkön, melynek legfőbb ismérve, hogy gépek seregét állítottuk szolgálatunkba. Ez a folyamat, jellemzően a XIX. században indult meg és a XX. század első felében olyan szintre jutott, hogy fogalomtárunkban új kifejezés jelent meg, mely a „gépművészetek” néven vált ismertté, és néhány évtized alatt uralkodó irányzattá válhatott. Minden munkavégzéshez energia szükséges, ezt évezredeken keresztül az ember maga szolgáltatta, míg kiváló gondolkodók meg nem kezdték a természet rejtett erőforrásait megszelídíteni, majd munkára fogni. A sor a vízzel-gőzzel kezdődött, majd elmélyült kutatások eredményeként színre lépett az elektromosság, melynek munkavégző képessége szinte korlátlan, és ezért modern korunk legnagyobb társadalmi függőségét is jelenti, mára életünk meghatározó tényezője lett.
Az alapok lerakása után tudósok, mérnökök, technikusok és laikusok serege vetette magát az „áldozat”-ra, a megszelídített óriásra, az elektromos energiára. Igyekezetük azt a célt szolgálta, hogy a végtelennek tűnő energia-folyamatot, akár egy kertész az éltető vizet, életünk mind több területére juttassák el.
Ezen kutatók egyike volt az a Vajta Miklós, aki nem kisebb fegyvertényt mondhatott magáénak, mint azt a tényt, hogy az elektromosság csodálatos világának mindkét szélsőséges tartományába be tudott hatolni: az egészen kis feszültségek világába épp úgy, mint az országos, sőt kontinentális kiterjedésű erősáramú vezetékrendszerek felfedezetlen őserdejébe. Vajta első jelentős munkája a parányok világába, a mikro-voltok, mikroamperek alig ismert útvesztőjébe vezetett, ott is egy különleges részterületre, a foto-elektromos fénymérés gyakorlati megvalósításának kidolgozásához. Nem volt kis igényű, az általa kidolgozott, amatőr és hivatásos fényképészek körében közkedvelt fénymérő műszer a világszínvonalat nyújtotta felhasználójának, ezzel jelentősen megkönnyítve a kor egyik vezető gépművészeti ága, a művészi fényképezés további fejlődését.
Ez után sorsfordító idő, a háború következett, melynek lezárultával, az ország újjáépítésével egy időben, újra kellett gondolni Hazánk energiaellátó-rendszerének továbbfejlesztését is. Ekkor Vajta érdeklődése, munkálkodása, több nagyságrendű fordulatot vesz: az országos energiaellátó-rendszer 30, majd 120 kV-os gerinchálózatának olyan különleges, de rendkívüli fontosságú problémaköreit veszi nagyító alá, mint a hálózati megszakítók és a zárlatok, a távvezetékek belógási és belengési, valamint zúzmara-terhelési problémái. Kutatási, tevékenységi köre ezután nem változott, mint a VEIKI(Villamos Energia Ipari Kutató Intézet) vezető munkatársa, a fejlesztési folyamatok irányításában vett részt. Fentebb említett „kutató útjainak” mérföldköveit 7 szabadalmi bejelentés, több díj és elismerés mellett egy Kossuth-díj (1954) és egy Akadémiai-díj (1978) jelentik.
Ezzel a kis tárlattal a kiváló kutató és innovátor munkásságára szeretnénk emlékezni születésének 100., valamint halálának 30. évfordulója alkalmából.